Othello-szindróma

A „kóros” féltékenység elnevezésére használják az Othello-szindróma kifejezést.

A betegség William Shakespeare: Othello című művének főszereplőjéről, Othellóról kapta a nevét. Maga az orvosi elnevezés későbbi, hiszen pont az irodalmi mű adott beszélő nevet e jelenségnek. A velencei mór shakespeare-i története annyira klasszikus, hogy még a paranoiás féltékenységet is erről nevezték el Othello-szindrómának.

A pszichiátria szerint a féltékenység patológiás esetben akár pusztító is lehet; tettlegességig, akár még emberölésig is fajulhat.

Sajnos azonban a gond az, hogy valódi (kizárólag nem gyógyszeres) féltékenység-megszüntető terápia a gyakorlatban nem igazán létezik, csupán a „klasszikus” pszichiátriai kezelési módokat kínálja az orvostudomány, amelyeknek a sikerességéről rendkívül sok negatív vélemény is napvilágot látott már (lásd visszaélések, gyógyszerek káros következményei).

Othello-szindróma: több a férfi

Pontos adataink nincsenek, de terjed egy olyan nézet, miszerint több az Othello-szindrómás férfi mint nő. Ennek oka az, hogy a kultúránkban a nők számára „megszokott”, ha megcsalja őket férjük, de a férfiakat nagy szégyen éri, ha megcsalják őket, ezért a nők hűtlenségét akár erőszakkal is viszonozhatják.